Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


az elkövető profilja

2009.11.06

 

 

Egy alkalommal Sanyival, akit elég jól ismerek, a közeli rendőrőrs folyosóján beszélgettem! A motorját lopták el valamikor az előző éjjel. Engem csak megkért egy régi tanítványom, aki az őrsön nyomozótiszt, hogy menjek be, és ha bármi okos dologgal ki tudom segíteni, ami esetleg fontos lehet, akkor rukkoljak vele elő.

Ugyanis a balfácán nem tudta megmondani az eltűnt motorjának se a váz, se a motorszámát. A biztosítási kötvénye is, ami pedig legalább a vázszámot tartalmazta, benne maradt a motor oldalában, az elsősegélycsomag mellé téve.

Az általam szervizelt gépekről pontos nyilvántartást vezetek! A Sanyi motorján is bütyköltem már valamit, ezért a szerencséjére nálam megvoltak még a Commodore-64-esemen az ő motorjának adatai is, és az övéről vezetett privát szervizkönyvem is.

 

Kérdezem Sanyitól, miután kijöttünk az irodából, ahol kiegészítettük a nyúlfarknyi jegyzőkönyvet.

 

- Ezek szerint a helyszínelők körülnéztek már nálatok?


Panaszolja , hogy, azt mondták neki már a telefonba, hogy ahhoz, hogy szagmintát vegyenek a helyszínről , ahhoz már túl régen történt az eset, különben is esett már hajnalban pár szem eső is, és elmosta szagnyomokat. Egyébként is is csak akkor számítana valamit a kutya, ha megmondanám, hogy kik voltak az elkövetők, föltéve ha közel laknak. Na, bumm!

 

Javaslom erre neki, :

 

- Akkor csináld meg te a Profilt az esetről!


Kérdi:

- Mi az a profil, és mire jó az?

- A profil azt jelenti, hogy a körülmények, a biztosan ismert tények , és nyomok alapján megpróbáljuk kitalálni, hogy az eset pontról pontra hogyan játszódott le, hátha képet rajzolhatunk arról, hogy miféle jómadarak, vagy jómadár volt az elkövető.

Először is, a legfontosabb kérdés, hogy a helyiség ajtaját, ahol a motor volt tárolva, azt miként nyitották ki? A zárat törték-e fel , vagy álkulccsal nyitották-e ki? Az ajtó lakattal volt-e lezárva, és elég volt-e egy keretes fémfűrész, a nyitásához, vagy a fa részét tetté-e tönkre az ajtónak? Végül is a zárnyelv, vagy a tok engedett-e?

Mondja hogy,:

- Egyik se! Kulccsal mentek be a zsiványok!

- Miféle kulccsal?

- Hát, ami ott lógott az ajtó fölé akasztva.

- De hát az előbb azt mondtad a jegyzőkönyvbe, hogy lezárt helyiségből vitték el.

- Hát persze, amúgy be volt zárva éjszakára.

 

Kérdezem tőle:

 

- Akkor miért nem említetted meg a rendőrnek ezt? Ez valójában olyan, mintha nem is lett volna az ajtó bezárva!

- Tudom, de ha ezt mondom, akkor a lakásbiztosítónk nem fog fizetni, mert csak akkor fizet, ha lezárt motort, a bezárt helyiségből vitték el.

- No, és a motort úgy tolták el, vagy kézben vitték ki a helyiségből? Ha igen , Hogyan tolták ki a zárt kapun?

 

 

Nem a mi kapunkon vitték ki, hanem letaposták az északi drótkerítést, és ott a szomszéd telken a kis fenyőcsemeték mellett tolták ki az utcára.

 

- Aha, a tolvajoknak tehát volt helyismerete!

 

- Később biztos tolták még egy jó darabig, mert a harmat meg némi friss sár rárakódott a kerékre, azután a nyoma, a két sáros csík, még sokáig meg is látszódott a járdán.

A szomszéd üres telek kapubejárójától el is követtük egy jó darabig. Fölfele a buszmegálló felé tolták.

- Mondom akkor jó! Menj haza, és derítsd ki, hogy a kormányzárral miként bántak el?

Talán maradtak nyomai, amiből kideríthető, hogy lefűrészelték-e a zárat, vagy valami izomagyú ganaj, kajakból birkózott-e meg vele? Ez például akkor számíthat sokat, ha találnak gyanúsítottakat, akikről köztudott, hogy különbözőféle képpen nyitottak már ki simson zárakat, mert akkor a te motorodat annál a zsiványnál kell keresni, amelyik a tiédhez hasonló módon barmolta le a zárat.

Mondja,:

 

- Hát, a kormányzár az nem volt rajta bezárva.

Nahát, ekkora egy marhát, mint te!-gondoltam magamban -.

 

Kulcs nélkül vette a motort, és már -állítása szerint- vett volna bele új zárat, de még benne van a régi, és azt úgyse tudta volna egymaga e miatt kivenni, és így kicserélni.

Na, hoppá! Még egy balfasz simsonos, akinek a motorját elsősorban a saját hibájából kifolyólag fújták meg. - Gondolhattam volna -! Még egy kurvanagy feketepont a Sanyinak !

-No és, - mondom - mi a helyzet a gyújtáskapcsolóval?
Aszongya hogy, gyári kapcsoló az régóta nem volt benne, de

volt egy rejtett kapcsolója az ülés alatt, egy nem túl szembetűnő helyen, hogy a kocsma előtt a kiskölkök ne börgessék, ha otthagyta, amíg bement egy kólára.

Köztudott, hogy a simsont kis csavarhúzóval egyszerűen áram alá lehet helyezni, Aztán a vásott lurkók már börgetik is, meg nyomják a dudát is ész nélkül, aztán pedig szaladnak! Ez amúgy jó hecc, amint azt megtudtuk a 11-13 éves lókötőktől! Ha ez nem így lett volna, akkor, mint később rájöttünk, nem is akadtunk volna aznap a moci nyomára. Sőt szerintem a mocit később se találhattuk volna meg.

- Tehát volt rajta egy rejtett kapcsoló ?

- Volt!

- Le is volt zárva tehát a gyújtás?

- Nem emlékszem tuti biztosra, de talán igen, mert most már csak így lehetett a mocit leállítani.

- Na, mondom neki, akkor sipirc!

- Hová?

- Ütni bottal a motorod nyomát te idióta!

Elviharzottunk. Ő egy ócska bringával, én a fekete paripámon! Én lakom közelebb. Fáztam kissé, mire hazaértünk, róla pedig dőlt a verejték! 13 km bringával dimbes-dombos területen az több ám, mint egy kis könnyű ebéd utáni torna!

- A bringát hagyd a fenébe, gyere kapsz tőlem egy motort kölcsön!

 

Nem egy faluban lakunk! A miénk zsákutcafalu. Az ő falujából három kivezető út is van. Külön váltunk. Előtte mondtam neki , mindegyik alsófalui kivezető útnál álljon meg, sétáljon be legalább az első mellékútig , és keressen nyomokat, mert szerintem egy darabig tuti tolták a motort, mert ha trélerrel vitték volna el, akkor biztos nem fölfele, hanem lefele tolták volna a motort, mert arra van közelebb a falu vége. Ott pedig könnyebb is lenne fölrakni valami járműre, meg arra lejt is az utca. Ha igaz, hogy az ülés alatt volt egy rejtett kapcsoló, akkor beindítani valószínűleg azonnal nem tudták. Én a felsőfalui kijárathoz megyek, ott nézek körül. No, pár perc múlva csörög, és izgatottan rebegi, hogy az öreg-hegy felé vezető úton, megtalálta a motorgumik nyomát, amint betolták egy másik, keskenyebb mellékútra. Már dzsalizok is utána. 5 lóerő, és a legendás kis paripám segít benne. Lám, lám, Szép, tiszta, friss gumi nyomok párban, a puha agyagban, Mellette két 44-es elefántra emlékeztető sportcipő lábnyomai, kifele irányba. Egy ballábas , és egy jobblábas, de különböző talprajzolat mintával. Aztán Egy új , széles, feltehetőleg 16 collos, Barum gyártmányú gumiköpeny nyoma, és egy hitvány, kopott, ezeréves (talán Riga kismotor) terepmintás gumibütykeinek a negatívja. Befele pedig még két apró lábnyom. A mérete alapján olyan 14éves korú gyereké. Az ő lábnyoma egyenletes-mélyen barázdáltak, tehát a nyomot új cipő hagyta. Ha ez alapján a nyomok alapján kéne profiloznom az esetet. Akkor azt mondanám, hogy egyrészt kényes, de hanyag gazda motorjának a nyomai, aki még arra is képes, hogy egy hitvány orosz Riga-gumit feltegyen a preciz német kis simsonra. A nyom itt kint a köves úton szűnt meg , feltehetőleg azért, mert itt rakta fel egy ismeretlen járműre egy ifjú ember, és egy nálam kétszer nagyobb darab férfi. El is nevezem magamban elefántnak. A nagyobb darab ugyan igénytelen, de ötletes, gyakorlatias ember lehet, aki nem kényes az izlésére, és nem tartja snassznak, hogy elsőre talán egyformának látszó, de amúgy felemás cipőt hordjon. A másikon látszik, hogy fiatal kora ellenére igényli a jó minőséget. Neki lopni járni is, csak új cipőben szabad! Persze ismerem a motor gazdáját is. A motorgumi nyomok alapján azt mondanám, hogy mivel a nyomok nem futnak tökéletesen egy csapában, tehát a futóműve rosszul van beállítva, ezért műszakilag balfasz emberé lehet, és mivel jól is ismerem tudom, hogy finoman fogalmaztam. No, a motor helyét is hamar megtaláltuk, Nemrég a sűrűben egy vékony akácfához volt betámasztva, de más egyéb nyomát nem találtunk, csak a hűlt helyét.

Egy néni ballag öreghegyből! Kérdezem tőle?

-Katicanéném nem látott errefelé mostanában egy kisteherautót?

      - Teherótót aszt nem, de itt vótak rögge a Berki cigányok, valami motoré. Aszonták lerobbant, úgy kő a Zótóva hazavinnyi.

      - Milyen autóval voltak néném? ,- Kérdeztem izgatottan.

      - Ollannya, mind amillen a vadászoknak van!

- Lada Niva! - állapítom meg találomra!

No, a balfasz Sanyi haverom, csak úgy csattant, úgy csapott tenyérrel a saját homlokára. Ha kitalálom azonnal, hogy miért, akkor én is megtoldom egyel, de akkor seggre is ül tőle az hétszentség.

-A múltkor jött a Orsós Feri, hogy adjak neki egy liter benzint! -Jó srác, hát miért ne adnék neki. Meg is hozta egy héten belül. Vele volt az unokaöccse is. Mondja neki, hogy Jancsi itt a kezedet zsebre tedd, mer ez itt haver! Itt nincs szajrézás megértetted? A kis szaros nem szólt semmit, csak bólogatott, de a szeme állítólag úgy járt, mint a motolla. Persze hogy láthatta, honnan veszem le a műhely-kulcsot. Én idióta, ez hogy nem jutott előbb eszembe?!

- Te tényleg nagy barom vagy, - hagyom rá, de - Sanyink egészen felvillanyozódott a gondolatra.

- Irány vissza a rendőrség!

- Mondom - Hóha! Mit akarsz? Csak nem gondold, hogy a motorod meglesz még, ha végigjárod apróra a kopólétrát? Irány a moci után! Tudod, hogy hol laknak a zsiványék?

- Nem tudom, de felhívom a Ferit, megkérdezem őt!

Feri felesége veszi fel a telefont. Sanyink hosszasan aprólékosan kérdez, újra, meg újra, amíg végül elköszönni is elfelejt, úgy csukja össze a telefont, és mereven a távolba néz.

- Tudom, már hol lakik!

- No, akkor gyerünk!

- Aztán mit mondunk ha odaértünk?

Mondom:

- Te semmit, legföljebb halkan meg bután nézzél, ha meg valami okosat kéne válaszolni, akkor kérdezd meg erősen összeszorított térdekkel, meg fogakkal, hogy hol szabadna egy jót pössenteni. Rendben?

- Oké, rendben!

Pár perc csak az út! Talán ezért nem volt időm rendesen végiggondolni, hogy mire is készültünk valójában.

A kapuban megálltunk! Ez a kétszárnyas, már évek óta nyitva felejtett, csontig rozsdás fémkapu az egyetlen nyoma annak, hogy ez egy civilizált ember hajléka volt valamikor. A hajdani, alapos gonddal faragott léc-kerítés már sehol! Hát persze, jó az tüzelőnek télen.

Az északi szomszéd már jó régen elköltözött, a déli szomszéd pedig nem tudta az üres telkét eladni. Bagóért se kellett senkinek. Ismerem egyébként a helyet, és házaspárt is ismertem, aki hajdan itt lakott.

Ahogy megállunk, azonnal egy falka, mindenféle kutya vesz bennünket körül. Némelyik morogna tán, de ahogy a zsebemben lévő dobozba nyúlok, és pár szem kockacukrot dobok kissé távolabbra az egyiknek, a többinek is inkább a finomság ötlik a kutyaeszébe . Hihi! . A kockacukor. Szakmai ártalom, még postás koromból. Mindig van a motor kesztyűtartójában a dobozban pár szem. Negró is van, meg Szőlőcukor is kisgyerekeknek. A fiatalasszonyok nem is postásbácsinak szoktak megszólítani e miatt, ha magunk között voltunk, hanem egyenesen csak cukros-bácsinak becéztek. Hogy a kutyák mit gondoltak rólam, azt nem tudom. Négy év alatt mindössze egy harapott csak meg, mikor épp nem volt nálam cukrosdoboz. Dejól jött most, hogy kéznél volt a csemege. Ahogy a szőlőcukrokat is eldobtam, az egyik szem ráesett egy ott fekvő régi kályha, hitvány, rácsos platni-takarójára, bele is esett véletlenül pont a rácsok közé. A kutyák tán érezték a szagát, és körülrajongták a szagot, de nem érhették el a finomságot , mert épp a rácson állva tolongtak, tipródtak mindahányan. E miatt, hogy hirtelenjében egycsomóban forgolódtak, pár lépéssel beljebb merészkedhettünk.

Nívát nem látok sehol. Hirtelen el se tudtam dönteni, hogy ez most jót jelent, vagy inkább rosszat. Az udvaron idilli kép fogad! A föld bokáig terítve mindenféle kacattal, szeméttel, cseréppel, hitvány gyerekjátékokkal , kerék nélküli babakocsikkal, sörösüvegekkel, szétszerelt, rozsdás, régi mosógéppel, használt liberóval, benyomott szemű hajas-babával, rengeteg, nagy rakás kutyaszarral stb. Az udvar közepén egy nálam párévvel fiatalabb asszony, a karján egy megdöbbentően nagy fejű, csecsevővel. Miközben cigi lifeg oldalt a szájában, a cicije a csecsemője szájában rugózik, mintha épp egy hatalmas rágógumit fújna. Az otthonkájának a sarkát pedig egy háromévesforma gyerek cibálja torkaszakadtából üvöltve.

Mi más jutna az ember eszébe ilyen idilli kép láttán, mint egy József Attila vers?

 

- Hagyjad a dagadt öcsit másra, engem vigyél föl a padlásra!

 

Hangosan köszönök! Igyekszem a kis József Attilát túlkiabálni. Szóval biztos, ami biztos, én is, legalább úgy, ahogy a torkomon kifér.

- Csókolom Margit néni, üvöltöm a nálam valamivel fiatalabb tök ismeretlen asszonynak.

Az emígyen Margitnak kinevezett hölgy arcán azonnal meg is jelent valami mosolyféle, és zavarában egész barátságosan süvöltötte túl a gyerekét a gyűszűnyi lyukon, miközben ki nem vette volna a cigit a szájából, s a helytelenül használt névelőket, és hibásan ragozott szavakat csak úgy, ezen a résen préselte ki magából. Az egyik szemét közben csukva tartotta, - gondolom, mert belement a cigifüst -.

Margit á nem én vágyok, asz a tesférem , én a zAnna vagyok, A Margit komárvároshó képest maratt,- közölte-, mint rég nem látott kedves ismerősének. Na, -gondoltam-, ebbe majdnem beletrafáltam , és hogy ne veszítsem el a meglepetés erejét, már folytattam is . A Jancsi urad kűdött a motorér, hogy nézzem meg miért nem indut el.

- A Jáncsi? mályik Jáncsi?

- Melyik Jancsi, hát a férjed Annám drágaságom, blöfföltem, hátha kisegítenek!

- Já, az nem a Jáncsi, haném á Pistá.

- Jajajj, hát persze, hogy a Pista! A rosseb egye hát mindig elfelejtem,- és magamban hálát adtam a Jóistenek, hogy Anna drágaságom ez az IQ bajnok, még mindig nem fogott gyanút.


Dejszen megmondták már ezerszer, hogy ebben a miliőben mindig annak van igaza, aki a leghangosabban beszél.

 

Akkor hol az a motor ? kérdezem tőle széles, ünnepi mosollyal .

- Ott áhun ná já! - Mutat rá a féltetővel fedett részre, ami hajdanán talán tűzifa tárolására szolgált, és meg kellett erőltetnem a szemem is , meg a fantáziám is, hogy végre felfedezzem a farostlemezzel, szeméttel, meg nylonnal az imént betemetett, motort. A Sanyi barátom kedves paripáját. A puha agyagban köröskörül az új cipőből tucatnyi, elmosódott, fél-fél lábnyom pihent.

Sanyi barátom csak állt közben az udvar közepén, megilletődötten, az őszinte, és érdeklődve figyelő kutyákkal körbevéve, és látszott rajta, hogy se köpni, se nyelni nem tud, de arca az full hófehér.

Nekem csak a lában remegett egy picit, a pulzusom lehett 130, meg a vérnyomásom kb. 300 fölött. Már megyek , és bontom is ki az törmelék alól a paripát. Ahogy a Sanyi közelről is megpillantja kedves zöld enduró simsonját, már neki is tüzesedik annyira, hogy ki merjen törni a kíváncsi kutyusok gyűrűjéből, és kimerevedett szemmel már ülne is mohón a nyeregbe, Már keresi is ujja hegyével a rejtett kapcsolót az ülés alatt. Tudom, hogy nem fog elindulni!

Rákiáltok a kíváncsi zAnnára!

- Drágaságom, hozna nekünk egy újságpapírt!? le kellene teríteni, ,hogy a szerszámokat valamire rátehessük.! kérlelem ellentmondást nem tűrő hangon a mAnnát. A nő bemegy a házba. A motor Sanyi várakozása ellenére nem indul . Már majdnem megüti a guta. A keze remeg, az ajka szederjes.

- Kérdezem zAnnától miután átvettem az agyongyűrött, színes lapokat.

- Tologatták a motort ugye?

- Ja, persze, aszongya egy órát bisztos tologatták regge itt á zudvarba, de nem indut el.

Mondom a szederszájúnak,

- Nyugi Sanyi, meg kell a gyertyát pucolni, csontig teleszívatták a motort benzinnel..-nyugalmat erőltetek magamra-...... kirakom a gyertyakulcsot, a fordítóvasat a kis rézszőrű drótkefét az újságra, majd megpucolom alaposan a gyertyát. Pár perc csak ugyan, de ilyenkor egy fél örökkévalóság, s Már börrög is a motor. A kipufogó a helyhez, és alkalomhoz illően egy percig jó vastagon okádja magából a sűrű fojtó füstöt, de én a gázforgófogantyút koppra húzva tartom, míg a füstölés rendellenesről normálisra vált, míg végül a motor megnyugszik, és rendes alapjárata nem lesz.

A dzsipszi nő elismerően kiabálva mondja! Látom maga asztán ért hozzá. Mondom neki :

- Drágaságom , én az anyám hasábúl is motoron ülve bújtam ám ki! Elő se bújtam addig míg le nem aszfaltozták előttem az utat! Erre elneveti magát! A nevetés szokatlan lehet a kis József Attilának, mire abba is hagyja az otthonka rángatását, és kerek szemekkel elcsodálkozik azon, hogy az ő anyukája ilyen furcsa hangot is ki tud préselni magából a cigifüst mellett, mint a nevetés. Ekkor , a percre beállt csöndben hallatszik ki a házból, hogy vannak még odabent páran, akiknek már az anyu rózsamintás otthonkája széléből nem sok jutott, ezért inkább egymást ráncigálják torokszakadásig üvöltve!

Ahogy a motor elindult, a hangja, újabb két kíváncsi, igen koszos mezítlábban végződő kis göndör fejet csalt elő odabentről.

Felmutatom a jobb-kezemben az utolsó szem negrókat. A kis Attila is tudja mire való!

Bátran odajön, elveszi tőlem, és már úgy gondolja, hogy egy percig biztos nem akar a padlásra felmenni. A másik kis göndör fejek is megindulnak a kezem irányába magabiztos, mezitlábas léptekkel az éles üvegcserepek, meg az halkonzervdoboz-fedelek pengéi között, és titkon remélem, hogy nem bukkan elő még több olyan fej, amikhez a Jóisten a zsebembe a mai napra nem rendelt előrelátóan negrót!

Ekkor leszek figyelmes, hogy az egyik félig kitört üvegablak mögül két kíváncsi szempár figyel. Tulajdonosa olyan 14 év körüli fiú lehett. Bár nem láttam jól, meglehet, csak így utólag vélem, hogy ő lehetett.

Sanyin látom, hogy merev, megüvegesedett szemekkel, bíborvörös füllel már robog is kifelé a kapun. A kutyák illően kikísérik a vendéget. Egy darabig még ugatva futnak utána, Az egyik kis foxikeverék egy pici foszlányt le is csen a nadrágjából magának emlékbe. Egy perc, és már csak keskeny füstcsík jelzi, hogy az imént még innen kanyarodott ki.

 

zAnna kíváncsian kérdezi, hová ment vele?

Mondom kipróbálja, hogy minden jó-e rajta, felpumpálja rendesen a kerekeit, lecseréli az olajat, de úgy egy órán belül visszajön.

Számolgatok! kb. 7 -11 perc amíg hazaér! Kicentiztem, hívom telefonon!

- Mi a helyzet ? Kerestél fuvart?

Kérdi: - Milyen fuvart?

- Egy olyan fuvart, te Tudók Jolán, hogy valaki idehoz téged kocsival, és hazaviszed az én kölcsön motoromat!

- Ne haragudjak, de ő ide vissza nem jön , Nincs az a pénz amiért mégegyszer ezekkel a dögökkel hagyná magát megszagoltatni. A türelmem itt elfogyott végleg!

- Hogy a lófaszba menjek most haza egyszerre két motorral te baromarcú? - mosolyogtam bele szélesen, és halkan a telefonba, aztán a távolról egyre kíváncsibban vizslató Annára.

Hogy a kis József Attila is elhallgatott, a sírása már nem tudta elleplezni magam előtt se a saját zavarodottságomat.

Vannak az életben igen mély pillanatok! Nos az elkövetkező az tényleg a legalja volt! Abban a percben a két parkoló motort éppencsak kikerülve kanyarodott be az udvarba egy eléggé lepusztult Lada Niva, benne egy súlyra nálam kétszer nagyobb darab elefánttal, aki kissé felemás talpmintájú , fehér színű, magas-szárú tornacipőt viselt. Ábrázata szerencsére inkább a piknikus Karamellére hasonlított, mint hasfelmetsző Jackére. Itt már alig maradt erő a lábaimban, és a szám is egészen kiszáradt. Mindegy! Lesz ami lesz. Elő a csábos, Fülig Jimmis vigyorommal! Ha nem használ, nem marad más, mint az önvédelmi futás!

Szemvillanásnyi idő alatt körbetekintek! Tervezem az útvonalat, hogy merre kell szaladnom, ahhoz hogy tutira magam után csaljam ezt az elfántot, és merre kell majd akadályokon keresztül visszatérnem ahhoz, hogy addigra akkora előnyöm legyen, hogy kedves paripámat el tudjam índítani. A másik motorról akkor viszont lemondhatok.

 

-Szerbusz Pistám , kedves tesférem, mondtam, ahogy Győzikétől tanultam volna, ha akkor már lett volna ez a kereskedelmi tévécsatorna Magyarországon! Félrevontam egészen , hogy az asszonya ne nagyon hallja, amit mondok.Itt már mertem halkabb lenni! Van egy igen jó hírem a számodra!

- Estére megvagy híva a kocsmába egy áldomásra!

- Na, de há mé? lepődött meg a nagydarab harcsabajszú ember. Az egyik bácsi, aki jött öreghegyből mondta, hogy megtaláltátok a Jancsival az Orsós Feri haverjának a Sanyinak a motorját, akiét tegnap ellopták, és a Sanyi Faterja azt mondta, hogy fizet nektek érte egy áldomást a kocsmába, meg egypár ezer forintot is jutalmul a megtalálásér. Ugye, nem balhézik az asszony veled, ha kicsit később, meg berúgva érnél haza?

 

Milyen bácsi látta? Mondom neki a Mátyás Laci bácsi! Kérdi, az hol lakik. El is magyarázom neki precizen, hogy hol lakik. Nem is messze attól, ahol a motort fölrakták a Nivára, épp csak az felejtem ki, hogy már több mint tízenöt éve meghalt szegény.


Meglepetés, némi zavarodottság majd félénk mosoly követte a hírt!

Hirtelen visszatereli a szót asszonyára. Ide hallom ahogy a fogaskerekek forognak a fejében.

Próbána csak, én vagyok a zÚr a saját portámon, és egészen kakasos kiállása lett hirtelen, ! Á Hun a motor? Kérdezi hirtelen! Mondom neki halkan, bizalmasan, hogy a felesége ne hallja, - A gazdája érte jött, és már el is vitte, de most én vagyok a bajba, mer itt maradtam két motorra, de ő már sokáig nem jön vissza, mer elment szóni a rendőröknek hogy ne jöjjenek, mer a Berki Kalányos Pistáék megtaláták a motort, és vissza is adták neki.

 

Életemben nem hazudtam még ilyen hosszan, zavarosan, és folyékonyan senkinek.

 

Úgy mondták, legalábbis én úgy hallottam, hogy a motort a gazda egyik haverjának az Orsós Ferinek az unokaöccse találta meg a Jancsi, aki a te fiad ugye? Na, erre A magas mozdonyszőke, a felemás tornacipőben egészen indulatba jött, és elüvöltötte magát : - Jáncsi! Dik mán te! , veregyen ki ragya, á hun vagy? Vigyen el á fekete devla, Hunnan vót a motor? Akkó nem a Hutyámé ugyé? Láttam majd szétveti a düh. Erre rögtön megvilágosodtam, és meg is nyugodtam kissé. Az apja szerintem vagy nem tudta mi a dörgés, vagy ha tudta is, szégyellte, esetleg csak így próbálta leplezni a dolgot, hogy lebuktak.

Aztán beugrott, hogy a Niva a nyomok szerint nem tolatott be a horhosba, tehát ebből az valószínűsíthető, hogy az apja nem sejtette hogy lopott a motor, mert akkor inkább beállt volna takarásba a mellékútra, ahol nem láthatják meg, hogyan lesz a Lada Nivából simson tréler.

 

A dzsipsziéknél nem ritka ám, hogy oda- vissza kölcsönadják egymásnak a lepusztult gépeiket.

 

Ez egy érdekes megfigyelés. És egy nagyon fontos különbség a két kultúra között! Én arra emlékszem, hogy édesapám húsz év alatt az én egyik régi vezetékmotoromat is csak egyetlenegyszer fogadta el kölcsönbe, amikor az autója meghibásodott, és kellett kerítenie szerelőt. Ez még jóval a rádiós-telefonok előtti korszakban volt. Negyedóra kellet, mire rá tudtam tukmálni. Amit tőle még ifjúkoromban ajándékba kaptam motort, arra soha, egyetlen egyszer se ült volna rá!

 

A mese, a tolvaj-jancsi részéről, hogy a motor az unokabátyjáé lenne, biztos egész hihetően hangozhatott. Az hogy lerobbant vele, azért nem tudott hazáig eljönni, szintén elég hihető mese.

Utólag derült ki, hogy a motor is valójában (útközben volt elrejtve). Nem kétséges tehát, hogy ha akarta úgy átkúrta az apját is, mint szart a palánkon.

 

Erre hallom ám, hogy nem messze berreg egy különösen egészséges motorhangú kis Simson paripa! Nem volt azonnal ismerős a blokk hangja , pedig a barátnőm motorja volt, ami én építettem neki! Sanyi addig-addig kikönyörögte tőle, hogy együtt motorozzanak el értem, vagyis a vezeték-lovamért. Lökött Sanyi meglátta a Nívát,és csak úgy 50 méterre merte megközelíteni a putrit, majd átvette a kormányt a drágámtól, és már fordult is visszafelé! Újra rá kellett csörögnöm!

 

A kedvesem motorjának halk hangja van!

Ennek a lököttnek meg kell hallania, tehát a telefont!

 

-A kulcs nálad van te baromarcú, gyere vissza azonnal, mert ha hazaérek rátekerem a simson-kormányt a nyakadra,!

- Jaj, bocs, bocs, tudom, tudom, hogy nálam maradt, de otthon felejtettem a másik dzsekiben, de mingyá hozom ! Ne haraguggy, és hallom a telefonba, hogy a hangja kis híján sírósra vált!

Ahogy a drágám magabiztosan belépett a kutyák gyűrűjébe, valami hatalmas nyugalom töltötte el a bensőmet . Pedig ennek ugye elvileg fordítva kéne történnie. A beszédéből ugyanis olyan kedvesség, és nyugalom árad, hogy előbb lehetne egy kilométerkőbe belekötni, mint őt kizökkenteni ebből a kiváncsian őszinte, jóindulatú természetes nyugalomból.

Mázsás kő esett le rólam, ahogy átadhattam neki a stafétát a bájcsevegésre! A kutyusokkal megszagoltatta előbb a sisakját, s egytől egyig végigsimogatta őket, akik versengve tolakodtak egy kis megszolgálatlan szeretetért,

 

ZAnnával is váltottak néhány szót -mintha régi ismerősök volnának-, valami újfajta, és ingyen megszerezhető alapítványi gyerektápszerről, miután közösen, tetőtől - liberóg végiggyönyörködték a koszos pólyába csavart kis góliátot.

A Pistának is beleboxolt egyet a hájába, és megkérdezte, hogy : Hogyan bírja így az éjjeli műszakot? Le kéne ám fogyni egy kicsit, mer, ha az asszonyt deréktul lefele koplalálasra fogja, akkor elkanászodik ám! És huncut őszinte nevetése, széles mosolyra fakasztotta a -magas mozdonyszőke harcsabajszu elefánt-férfit a felemás tornacipőjében. Sose felejtem el! Úgy rengett a potroha a nevetéstől, miközben nagyokat pislogott, mintha az a legfrissebb legfinomabb miskolci kocsonya lett volna .

 

-Mehetünk! Mondta kedvesem a lehető legtermészetesebben végül, és a kezembe adta a műhelymotornak a tartalék kulcsát!

Hát persze! A konyhai kulcstartón ott van minden mocinak a tartalék kulcs is. Szinte hihetetlen, hogy egy nőnek, még ha alaposan ki is néztem már gyerekeim anyjának, ilyen magától az eszébe jusson. Vajon honnan tudta, hogy melyik motorral fog végül is hazamenni? A sajátjával, vagy a tartalék-motorral? Azóta is tartozom magamnak erre a kérdésre a válasszal.

Hogy is merném neki megmondani, hogy ez az előrelátást soha nem néztem volna ki belőle?

Már húzta is a fejére a széles hajpántját, majd rá a sisakját. Kérte, hogy indítsam el a tartalékmotort! A vezeték-lovam kissé ismeretlen volt neki, a saját paripája után, mert annak nem 19-es , hanem csak 16-os a kereke, Meg nem le-föl működik az indexe, hanem oldalra, de azért ügyesen elboldogult vele, és hiába részemre a másfél lóerő előny, mire hazaértem már nyitva volt a kapu is, a lakás is, és már a műhelyem ajtajának mindkét szárnyát is szélesre tárta. Összeszedegettem az ujságpapírról, és elcsomagoltam a szerszámokat, majd elköszöntem vendéglátóimtól, mikor az egyik mezitlábas-pár a göndörfej alatt utánam futott, és egy egész jó állapotban lévő női aktmodell-magazint kínált nekem.

Sajnálattal közöltem vele, hogy nincs több cukor nálam, aztán alig vártam, hogy elrobogjak.

Már javában iszogattuk othon a forró kávét, amikor észrevettem, hogy azért mindhármunk keze remeg még kissé a mai napon történtektől.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

xizor01@gmail.com

(xizor, 2012.03.04 23:20)

Sziasztok!

A segítségeteket kérném, mivel ma ellopták a Simsonomat Gödöllőn.
Adatai:
S51B, négy sebességes
gyártási év: .
Szín: Piros
Alvázszám: 549572,
Motorszám: 4325805
12Vos, akkumulátoros, fehér indexbúrás, mindkét oldalon visszapillantó és kézvédő, kilométerórás, hátul Givi box beépített pótfék lámpával, tartóval .
1400Km volt benne, full felújított + egy napos lánc első-hátsó lánckerék stb.

Ha bárki tud infóval szolgálni meghálálnám.

Segítségeteket előre is megköszönve:
Sólyom Gábor (xizor01@gmail.com)

meglett

(horex, 2011.10.11 09:47)

Hogy lehet elérni az oldal üzemeltetőjét, Mesebelivándort?
Meglett 2 év után a motorom

Re: meglett

(horex, 2011.11.19 21:35)

gratulálok Horex a meglelt mocihoz!
Mesebelivandor!

Re: Re: meglett

(Horex, 2011.12.02 15:24)

Köszi! Képzelheted a meglepetésemet amikor hívtak a rendőrségtöl
Bátonyterenyén közúti ellenőrzés. Gratula a rendőörknek, nem az első amit megtaláltak. A blokk kivételével, kicserélve és szétgyilkolva minden
Rendbetettem már
További jókat
by horex

Re: Re: meglett

(Horex, 2011.12.02 15:29)

Töröld majd a képet és szöveget
Almási Tibor
by horex

Itthon

(Mesebelivandor, 2009.11.19 18:14)

Bocsi! Helyesbítek! A Viki motorjánál korábban hibásan említettem! Nem a motorszám karaktere több egyel, hanem a vázszám tartalmaz a ténylegesnél egyel kevesebb karaktert.

Itthon

(Mesebelivándor, 2009.11.18 18:36)

Jaj, bocsi fecskelovag! Igen, a sztori, Erre még tényleg nem válaszoltam.
Nos, a történet kicsit olyan Frankenstein módra született. Minden részlete aprólékosan valóságos, és hiteles is, csak nem egy darab hanem több rövid, és tanulságos eseményt dolgoztam át, és sűrítettem egyetlen történetté.
Gondoltam így talán nem lesz unalmas annyira.
Minden szereplője valós, és jelenleg is élő személy, egyedül a történetben szereplő Sanyi barátom nem egyetlen személyről mintázódott, hanem több tanulságos eset szereplőjét helyettesíti. Persze az egyiket ezek közül tényleg Sanyinak hívják, és jó haverom is , de nem arról híres, hogy ellopták volna a motorját, hanem hogy annyira szerencsétlen, balfácán, mint ahogy azt egyébként igyekeztem is hitelesen ábrázolni. Örülök, hogy tetszett az írásom!

Nagykanizsa

(fecskelovag, 2009.11.18 11:21)

Na és mi a helyzet a történettel? Mennyi benne a tuti, meg a beferdítés? Erre még nem válaszoltál!

Itthon

(Mesebelivandor, 2009.11.11 07:52)

Fecskelovag!
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy, pl. a turbós schwalbi kormányzára értéktelen lenne! Az való igaz, hogy nem egy masszív darab, és ha könnyű is szétbarnolni, azért az is igaz, hogy megerőszakolt állapotában igen nehéz vele elmotorozni. Még akkor is , ha a gyújtást esetleg sikerülne is ráadnia tolvajnak, ami tényleg nem nehéz. A szétbarmolt zár is elég erővel nyomja a kormányoszlop rúdját ahhoz, hogy az elmotorozást megakadályozza.

Itthon

(Mesebelivandor, 2009.11.11 07:45)

Kedves Simsonrider! Magdics Daninak az esete is sok tanulságot hordoz magában Tipikus példa arra, hogy a lopást nem egyetlen mulasztás idézte elő, hanem több együttes körülmény hatására következett be.
Dani ugyan a leírásban nem említi,hogy mennyire lehetett fáradt, azonban feltételezem, hogy egészséges, és erős fiatalemberről van szó.
Amit viszont pontosan tudni lehet, az az, hogy Tamási, és Pincehely mindössze 13,3 kilométerre van egymástól.
Ha szigorúan vesszük ez maximum 2,5 órás séta akkor is ha a lerobbant motort tolni kell közben. Semmi nyomós indokát nem látom annak, hogy miért volt feltétlen szükséges pont itt a mocit magára hagyni. Innen nézve tehát úgy tűnik, hogy Daniba szorult kis lustaság is, ami hozzájárult ahhoz, hogy a motorját elveszítse. Ennek ellenére semmi ok nem indokolja , hogy ha már úgy döntött, hogy a motorját magára hagyja, azt miért kellet pont az út menti árokban megtennie, ahol az elmenő járművek vezetői is jól láthatják. A műholdas felvételek szerint az út mentét helyenként széles erdősávok szegélyezik. Érthetetlen tehát, hogy miért nem ezek egyikét választotta a motorja elrejtésére. Az árokban hagyás tehát hiba volt. Azonban itt nincs még vége a tanulságok sorozatának. Dani azt állította, hogy a simsonon beázott a gyújtás. Ez egy hatalmas tévedés! A SIMSON Gyújtása nem tud esőtől beázni. Akkor is nagyon nehezen, ha komoly szerelési hibát vétettünk. Ez csak kb. 50 centinél magasabb árvízben következhet be!
Viszont a karburátor az tényleg beázhatott. A képen ugyan nem nagyon látszik, de úgy vélem, hogy a karbin nem volt se normális benzintúlfolyócső, se pedig gumiharang a bowdenek bevezetésénél. Ez tehát komoly szerelési, és karbantartási hiányosságra, vagyis hanyagságra utal, ami miatt a karbi tényleg beázhatott. Említettem már, hogy eső miatt, a gyújtás nem lehet csak úgy zárlatos. Egyszerűen azért sem, mert az esővíz nem vezeti az áramot. Az aszfaltról felverődő, oldott szárazanyagtartalommal rendelkező, sáros víz azonban igen. Az, hogy a motoron nem volt csak egy bikininyi sárvédő, az már nem is tudom hogy miféle hibakategóriába volna sorolható. Egyesek szerint gyengeelméjűség a legjobb megfogalmazás. Ez a körülmény sem kényszeríti a tapasztalt motorost megállásra, mert a karburátorba került víz egyszerűen eltávolítható. A benzincsapot el kell zárni, és a motort el kell dönteni a jobboldalára, hogy a túlfolyócsövön a karbi alján összegyűlt víz kifolyjon. A gyertyát persze meg kell tisztítani, és törölni, de ez pár perc maximum, és az út már folytatható is lett volna.
Az hogy a motoron ráadásul nem volt se hátsósárvédő, se hátul csomagtartó, annak esetleg lehetne anyagi oka is, azonban pont ezért számomra teljesen érthetetlen, hogy a pakk miért a tankra volt felkötve? Ez egy hatalmas műszaki hanyagság. A tank felfogató nyelve e miatt az ostobaság miatt tőben (a hegesztésnél) megrepedhet, ami miatt a benzin kifolyhat belőle. Ez 30-35 Ezer Ft kárt okoz, ami sokkal több, mint egy 3 darabból álló, rendes túrázásra való csomagtartó szett ára!
Dani legközelebb ezek a dolgok jussanak eszedbe, ha ilyen körülmények közé kerülnél!
Tamási és Pincehely között van egy istálló! Ha már minden kötél szakad, akkor én biztosan, az ott dolgozókra bíztam volna a kis paripámat.
Az írásomnak pedig nem a cikizés a lényege, hanem azoknak a tanulságoknak az összegyűjtése, amik mindnyájunk hasznára válhatnak, ha hasonló helyzetbe kerülnénk.


Siófok

(simsonrider, 2009.11.10 23:26)

Mérpont a kiscsajt kellet kicikizni?
Szerintem a Magdics Danira jobban ráfért volna! Nem?

Itthon

(Mesebelivándor, 2009.11.10 00:50)

Kedves Pitstopranger! Igazad van! Azok a esetek is mind nagyon tanulságosak amiknek itt a honlapon vannak a keresőtáblái.
Sajnos a legtöbb, mind a mai napig kissé hiányos, pedig majdnem minden ellopott Simson gazdának jeleztem, hogy részletezze, egészítse ki a megadott instrukciók alapján a keresési táblát, és részletezze precízebben az eltűnés körülményit. Ezek hiányában igen nehéz megrajzolni az elkövető profilját, és a mi a legfontosabb levonni a kellő konzekvenciát az esetből. Néhány tanulság talán ennek ellenére mindenki számára nyilvánvaló.
1. Sümegi Viki -ről elég pontosan lehet profilt rajzolni, mint károsultról. Felületes, és hanyag motoros! Írja, hogy egyszer már megpróbálták ellopni a motorját. de a kormányzár ezt egyszer már képes volt megakadályozni. Ennek ellenére nem javították meg rendesen. 3-9 ezer forintot spóroltak meg vele, viszont ráment az egész motor. Az egyik srác a haveri körömből ezen felül meg is állapította, hogy egy ilyen figyelmetlen csaj motorját előbb utóbb mindenképpen ellopták volna. hiszen mind a mai napig nem vette észre, hogy a motorszám-paraméterében egyel több karakter van megadva.
A simson motorszáma nem 7 hanem csak 6 karakter.Tehát bizonnyal hibás. Azután arra sem gondolt, hogy megadott élő e-mail cím hiányában ilyen apróságra senki sem fogja figyelmeztetni. A telefon ugyanis pénzbe kerül, de az e-mail ingyenes volna. Jómagam is ezért nem figyelmeztettem erre. A másik tanulsága lehet számára az esetnek, hogy míg a bezárt kormányzár esetleg sikerrel akadályozhat meg egy lopást, addig pl. a motor köré tekeret lánc már nem. Magányos elkövető esetén ez egészen biztosan így van. Motor kábeles zárját néhány másodperc csak hatástalanítani, egy bármely szaküzletben beszerezhető olcsó vágó szerszámmal, míg ugyan a kormányzár is juthat erre a sorsra, de ahhoz már egy igen precíz, és kemény, ráadásul méregdrága szerszám szükséges. Egyszerűbb szerszámmal is le lehet fűrészelni, de az akár több mint fél óra hosszáig is eltarthat, ami közben az elkövetőt nagyobb eséllyel megláthatják vagy megzavarhatják.
Ezen felül próbáljátok meg egyes egyedül eltolni egy olyan Simsont, 50 méterre, aminek a hátsó kereke van leláncolva, és egy olyat, aminek be van zárva a kormányzárja. Járjatok utána , hogy melyik könnyebb. A különbség nagyságrendbeli.
A leláncolt hátsókerekű motort sokkal könnyeb eltolni pár 10 métert egy olyan helyre, ahol közönség számára már nem látható, hogy a zárral bíbelődnek.
A másik, ami a lányokra jellemző, hogy fogalmuk sincs arról, hogy min ülnek valójában. Viki motorja látszólag enduró jellegű, azonban a típusa e miatt semmiképpen nem lehet N51-es, pláne nem 1985 előtti gyártmány.

Bp. II.

(Pitstopranger, 2009.11.09 22:52)

Érdekes a megközelítés. Viccesnek vicces, de legalább annyi a tanulsága is. Érdemes lenne azon is elgondolkodni. Nem gondoljátok?

nemespátró

(holi, 2009.11.09 20:23)

már 3 szor olvasom de a hasamat fogom a röhögéstöl

Nagykanizsa

(fecskelovag, 2009.11.09 02:07)

Jó az írás! Szarrá röhögtem az agyamat rajta! El is gondolkodtam, hogy akinek a simsonját ellopták tuti mind valami nagy baromságot csinált, amiért ez egyáltalán lehetcséges volt. Az itt vázolt történetben mennyi volt a valós tény, és mennyi a fiction? Nekem shwalbim van. Annak a kormányzárja nem sok szart ér.